A Török Riviéra rovat cikkei:



1.) Utazunk a tengerpartra - Kusadasi


2.) Hierapolis - Pamukkale


3.) Hajókirándulás - szafari - török vacsoraest


4.) Epheszosztól Szűz Mária házáig



5.) Séta Kusadasiban - úton hazafelé
 


Nyitólapra



Kicsit jobban megismerhetsz, ha ide kattintasz:
hotdog.hu
(Explorer böngészőt használj)


meg ide:
Van képem hozzá


Jártamban-keltemben... fotózgattam

Mi is az az eozin?



Power point bemutatóim

Honlapom az eoldal.hu-n

Bemutatkozom




Vissza a magazin főlapjára


Török Riviéra

Kusadasi 2005.


Jó messzire nyúltam most vissza, egy hat évvel ezelőtti utazás  képeit lapozgatom mostanában.  Az  eredeti indítékom szomorú...  nemrégiben elvesztett kedves barátnőmre emlékeztető dolgok után kutakodok. És ez volt, ez a hat évvel ezelőtti, az első közös utazásunk.

Akkor én már  4 éve nyugdíjas voltam, s 7 éve éltem egyedül. S ez alatt a hét év alatt nem tudtam rászánni magam nyaralásra, utazásra. Semmi nem indokolta, hogy volt kolléganőim "utánam nyúljanak", s elhívjanak magukkal arra a török tengerparti nyaralásra, amit maguknak szerveztek. De megtették, s  ez megtörte a jeget. Mélyen meghatódva, hogy ennyi év után eszükbe jutottam, vállakoztam is erre a fárasztónak ígérkező útra. "Hát, nekem elment az eszem" - gondoltam többször is a készülődés során, mert - vasutasok lévén - természetesen vonattal mentünk, szabadjeggyel. Nos, valóban nem volt egy luxusutazás, de a szuperjó társaság, együtt lenni újra a régi kedves munkatársakkal, kiegyensúlyozta a kényelmetlenségeket. 

Kusadasiban szálltunk meg, a török tengerparton, de nemcsak fürdőzéssel töltöttük az időnket. Azon a környéken rengeteg gyönyörű hely van, csodálatos természeti képződmények (pl. Pamukkale), ókori görög városok romjai, Szűz Mária utolsó lakóhelye, mecsetek, és persze a mai, modern túristacsalogatók, bazárok, népi iparművészeti termékek is. Mindezeket rengeteg fényképen örökítettem meg. S bár akkor még igen kezdő fotós voltam (első digitális gépem ezen az úton debütált), azért jó néhány elég tűrhetően sikerült is közülük.

Szomorú  dologra emlékezve kezdtem ezeket a sorokat, de a képek válogatása, a szöveg írása során egyre többször kellett mosolyognom, sőt nevetnem, ahogy az emlékek felidéződtek. De némelykor már elbizonytalanodtam, hogy is volt az, hol is történt, stb. Hiába... kopik az emlékezet. S hogy ne kopjon meg még jobban, elhatároztam, leírom, amire most még emlékszem. Jó lesz az akkor történteken derülni majd évek múlva is (tudjátok, a hintaszékben ringatózva :)))  Szóval, mindennek ellenére nagyonis vidám beszámolókat olvashattok ebben a rovatban.