3.) Hajókirándulás és török est


Kusadasi-i tartózkodásunk harmadik napja: egész napos hajókirándulás. A kikötőben több egymás mellett horgonyzó hajó közül kellett megtalálni a miénket. Hiába, a túristák kiszolgálása a fő iparág itt is, mint minden hasonló nyaralóhelyen. Beszállás, és....


...máris a hajóról gyönyörködünk a távolodó Galamb-szigetben...


... a mólónál sorakozó vitorlások,....


... hajók képében.


Előttünk a végtelen tenger, egy darabig csak ezt látjuk, majd újra partközelbe értünk.


Egy nyugodt vízű öbölben kikötöttünk, s a hajólétrán le lehetett mászni, (vagy aki merte, ugrani), fürödni kicsit a tengerbe. Én mindenesetre a mászással is beértem, már ettől is rendkívül büszke voltam magamra.


Ez a kép egy jelentős pillanatot örökít meg az életemből. Itt, és ekkor fordult elő először, hogy nem féltem a mély vízben, biztonságban éreztem magam a tengerben. De valahogy olyan könnyű volt úszni, fennmaradni a víz tetején, amit előtte sosem tapasztaltam.  S ez tart azóta is, vígan úszkálok bárhol, míg előtte még uszodában is csak olyan vízbe merészkedtem, ahol leért a lábam, vagy bármikor meg tudtam kapaszkodni a korlátban. Mostanában gyakran mondogatom: vén koromra tanultam meg igazán úszni.


Nemcsak mi kötöttünk ki itt, több kirándulóhajó is volt az öbölben. Úgy látszik, ez hozzátartozott a szokásos sétahajókázós programhoz.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Ezért a fotómért akár jutalékot is kaphatnék a Nike cégtől,  ugye? Pedig csak Évikénk önfeledt lubickolását akartam megörökíteni.


Ezt a képet tartom az első jól sikerült portréfotómnak.


Az első részben barátnőim banánlovaglásáról meséltem, amit az őket vontató motorcsónakból fényképeztem, most mi nézzük a hajóról, hogy mások milyen jól érzik magukat a banán alakú sárga gumicsónakon.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


A fedélzeten is vidám az élet; ritmusos zenére ropja a monokinis kislány a táncot.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


A  jellegzetesen törökös arcú kislányról több képet is készítettem.


Itt már hazafelé tartunk.


Mielőtt kiszálltunk, még készítettem egy pár perces videofilmet, csak a tenger hullámzásáról... olyan jó időnként megnézni, kicsit újra ott érezni magamat. Itt, most, búcsúzóul még egy utolsó pillantás a korlát mellől a tengerre...


S máris másnap reggel van. A legvállalkozóbb kedvű lányok szafari-túrára indulnak. Ez volt az egyik olyan program, amire én nem éreztem elég erősnek magamat. (A másik pedig a másnapi török fürdőzés, amit a magas vérnyomásom miatt hagytam ki.) Jobb lemondani egyes dolgokról, ha kicsit sajnálkozva is, mint esetleg a társaság leggyengébb láncszemeként hátráltatni a többieket. Nos, ahogy utólag elmesélték, bizony jól döntöttem. De ők nagyon élvezték a terepjárós kirándulást a hegyekbe, élményekkel telve tértek haza este.


Ez a vidám fickó volt a vezetőjük.


Búcsút intenek a hátramaradottaknak...


... még egy póz erejéig a túravezető is beáll a csoportképbe...


... és indulás. Jó utat lányok!


Az itthon maradottaknak ez a nap szabad program. Arra használtam fel, hogy kicsit ismerkedtem a környékkel, és lesétáltam a tengerpartra. Út közben persze nem lehetett kihagyni a mediterrán növényzet és egyéb látnivalók fotózását.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Másnap egyik társnőmmel, aki szintén nem mert vállalkozni a török fürdős kirándulásra, kicsit messzebb is elsétáltunk.


Isten szeme... Törökországban járva, mindenütt látható ez a kis szerencsehozó talizmán. Itt a kapu feletti timpanonba építették bele.De tömegével árulják minden bazárban, mindenféle formában; könyvjelzőnek, hűtőmágnesnek, különféle dísztárgyakon, stb.


Babona, nem babona, (inkább úti emlék:-) én is vettem egyet. Ha felpillantok az íróasztalomnál ülve, most is látom; az ablakomba függesztve "vigyáz rám" azóta is.


Este már ismét együtt az egész társaság. Mindenki kicsípte magát, ma nem a szállodában vacsorázunk. Bebuszoztunk Kusadasi belvárosába, s az ottani Karavánszerájban hagyományos török vacsoraesten vettünk részt.


A finom ételek, italok mellett gazdag programmal is szórakoztatták a túristákat.


@@@@@@@@


A hétfátyol-tánctól a hastáncig, népitáncig minden volt, ami szép a szemnek, kellemes a fülnek, pezsdítő a vérnek.


Csak sajnos sötét volt, én még tapasztalatlan fotós voltam, nem sok képem sikerült.


De ez igen! No persze, mint minden túristák által látogatott helyen, itt is felbukkant a profi fotós, aki abból él, hogy lefényképezi a gyanútlan túristát, aztán távozás előtt már orra alá is dugja a jó pénzért kapható fotókat. Itt is erre készült az úriember. Éppen a szemben ülő baráti házaspárt akartam lefényképezni, amikor észrevettem, hogy pont engem vett célba. No megállj csak!!!


Hát ez jól sikerült! Amikor észrevette, hogy "visszalövök", a profi fotós hatalmas hahotában tört ki. Erre a képemre azóta is büszke vagyok :)


A következő folytatásban nagyon gazdag programról számolok be. Ha van kedvetek hozzá, megnézhetjük együtt-:)))

Készült: 2010. 09. 17. [eozin]

  Írj nekem, kérlek:-))

Vissza a Török Riviéra rovatba                  Vissza a Jártamban-keltemben magazinba