4.) Epheszosz
a világ 7 csodájának egyikétől Szűz Mária házáig


Kusadasi nyaralásunk legtartalmasabb, legfárasztóbb napja volt ez, ráadásul kánikula a javából. Autóbuszunk először az Artemisz templom maradványainál állt meg. Ez a legrégebbi emlék itt, még a görög korból.


A templom, amelyből ma már csak egyetlen oszlop és néhány kő maradt meg, időszámításunk előtt 550 körül készült el, egy másik, korábban elpusztult templom helyén. "Márványból építették, a cellát kettős oszlopsor vette körül, a naoszban (a templom cellájában) Artemisz ébenfából faragott kultuszszobrát helyezték el. A templom igazi "turistalátványossággá" vált, királyok, átutazó kereskedők látogatták meg és gazdag adományokkal fejezték ki hódolatukat az istennőnek."


Az idézett két mondat a Wikipédiáról származik, ahol a templom elképzelt modelljének képét is láthatjátok (s ugyanitt olvashatjátok a többi epheszoszi nevezetesség leírását is). Tényleg gyönyörű épület lehetett, méltán nevezték
az ókori világ 7 csodája egyikének.


Miután megilletődötten körbecsodáltuk az ódon köveket, folytattuk utunkat Epheszosz többi látványosságához, a római kori emlékhelyhez.


A következő képen egy tök jó fej török árust láthattok,  a műemlékterület bejáratánál. Megérdemli, hogy betegyem a képét, mert irtó rendes volt velem.


Egy kis mutogatás és mosolygás után kicserélte fehérre azt az iszonyat rózsaszín vászonkalapot, amit a hajókirándulás napján fejfedő nélkül viselt tömény napsütés hatására kialakult heveny elmezavaromban vettem az első árusnál, aki utamba került. (Csak rózsaszín volt az én méretemben :)


De máris itt vagyunk, a római kori Epheszoszban.


Hatalmas területet kellett bejárnunk, a tűző napsütésben.


Ez a csinos török kislány volt az idegenvezetőnk egész nap; sajnos a sok hasznos információt csak angolul tudta elmesélni. Szerencsére Zsuzsikánk értette annyira, hogy a lényeget tolmácsolni tudja.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


No igen, ennyi lépcső után azért le kell ülni egy kicsit, pihenni.


Az Odeon


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Természetesen itt is felbukkant egy-két vállalkozó kedvű profi fotós. Ő is mosolyogva vette tudomásul, hogy vadászból nyuszi lett :) Jóval később, a kijáratnál viszont mégis meg tudott lepni egy rólam készült lesifotóval.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Hadrianus temploma


Itt készült (hát hol is készülhetett volna máshol?) rólam az előbb emlegetett profi fotó. Hogy mi ez?


Hát, az aminek látszik is. Nyilvános, közös illemhely. Idegenvezetőnk elmesélte, hogy a római korban ez fontos közösségi esemény volt, itt trónoltak szép sorban a polgárok, és közben megvitatták a város dolgait. Furcsa ugye? Primitívnek tartanánk, de ugyanakkor meglepően korszerű is volt abban a korban. Idevezették ugyanis a forrás vizét, s a "végtermék" azonnal távozott is a keletkezése után. Most már persze az évszázadok sok esője olyan tisztára mosta, hogy minden túrista kipróbálja, megpihen egy kicsit egy-egy lyuk felett. Én is ezt tettem, amikor a cseles fotós haver megörökített. Megvettem a képet emlékbe, de keresgélnem kellene már, hogy megtaláljam a sok úti emlék között.


Celsus könyvtára


Csak a homlokzati fala maradt meg, de az gyönyörű!  Az általam látott római kori maradványok közül számomra talán ez az épület a legszebb.


@@@@@@@@


A lányok is pihennek egy kicsit, mielőtt nekivágnának a következő szakasznak.


Az Arkadiana út és a színház


A kijáratnál tevegelni is lehet(ett volna), de mi csak fényképeztünk, aztán irány a busz, mert "komoly" shopping-programok következtek.


Mindent a vevőért! - ebben a reményben a jóképű török eladófiú valamennyiünket "körüludvarolt",  miközben ránk próbálta a "hihetetlenül kedvezményes árú" kabátokat. Persze mindenkivel készült is róla ilyen szép közös fénykép. Ez sikerült a legjobban, Éváról. De előtte még részt vettünk egy bőrkabátos divatbemutatón is, azt követően kísértek át bennünket a cég elárusítóhely részébe.


A következő megálló egy kerámia üzem volt. Nagyon tetszett, és sokat fotóztam.


Munka közben is megfigyelhettük a szép kerámiák alkotóit, itt éppen a korongozó fiút.


Ti is észrevettétek, hogy némelyik motívum mennyire "magyaros"?


Határozottan rokonságot mutatnak a mi hímzéseink motívumaival. Paprika, tulipán, szegfű... még ha a színek nem is ugyanazok.


@@@@@@@@


De láttunk persze igazi turbános, törökös mintákat is.


@@@@@@@@


Kis csapatunk érdeklődéssel figyelte a porcelánfestők munkáját.


Bevallom, én itt csábultam el. Mert persze, itt is lehetett vásárolni a végén. Két kis kézzel festett, középkori török jelenetet ábrázoló faliképpel gazdagabban tértem haza, megbecsült díszei ma is otthonomnak.


@@@@@@@@


Az oroszlán egy ékszerész műhely bejáratát őrzi. Itt is megfigyelhettük a gyártás folyamatát is, és a végén vásárolni is lehetett.


Kirándulásunk utolsó megállója egy szent hely volt.


Amit tudni lehet róla, ismét a Wikipédiáról idézem:


"Szűz Mária feltételezett háza egy majdnem teljesen újjáépített kápolna nem messze Epheszosz romjaitól. Az apszisban található Mária szobra és egy egyszerű oltár. A kis, középső helyiséget egy konyha foglalta el, az ásatások során szén- és famaradványokat tártak fel. A ház mellett található a Szűz Kútja, a legenda szerint vize csodatévő hatású. A hagyomány szerint Szűz Mária Krisztus halála után i.sz. 37-től i.sz. 48-ig ebben a házban élt. Egyesek szerint Epheszoszban is temették el. A ház a római katolikusok, az ortodox keresztények és a muzulmánok számára is fontos zarándokhely. A házat a 20. században három pápa látogatta meg, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál."


A ház romjainak felfedezéséről, történetéről egy másik cikkben is olvashattok.


S érdemes elolvasni a Magyar Katolikus Lexikon erről szóló írását is, melyből az alábbi mondatokat idézem: "A ház hátsó részén, bal oldalon forrás fakadt, ami a padozat alatt az előtér alatti medencébe ömlik. Ez a víz a tűzhely hamujával együtt már a fölfedezés évében zarándokokat vonzott, akiknek Efezustól 15 km-es utat kellett megtenni a „Fülemüle-hegyig”. Egész sor csodálatos gyógyulás született, melyek a víz és a hamu használatával történtek. " Zsuzsi egy olyan fal előtt áll, amire a csodaváró és hálás hívők kötözték a Szűzanyához szóló kis üzeneteiket.

* * *

Ha úgy érzitek, érdemes volt velem tartani ezen az élményekben gazdag kiránduláson, nézzétek meg a folytatást is, Kusadasi tartózkodásunk utolsó napjáról és a hazautazásunk eseményeiről-:)))

Készült: 2010. 09. 19. [eozin]

  Írj nekem, kérlek:-))

Vissza a Török Riviéra rovatba                  Vissza a Jártamban-keltemben magazinba