Sétálj velem Pécs utcáin !
 



1. A vasútállomástól a dzsámiig

Most azt játszom, hogy turista vagyok Pécsett, a saját városomban. Igen itt, ahol születtem, s ahol élek ma is. Vagy tudod mit? Játssz velem!... játsszuk azt, hogy az interneten megismert  barátom vagy, hogy Pécsre érkezel, és én majd kalauzollak néhány napig. Végigvezetlek azokon a helyeken, amik nekem kedvesek, amiket érdemesnek tartok megmutatni Pécsből. Benne vagy?



Itt találkozunk majd minden nap, a főtéren, a dzsámi teraszán, jó? Itt foglak várni, persze nem ígérem, hogy ilyen csinnadrattás fogadtatással, mint a képen látható (ez a fotóm ugyanis 2006-ban a borünnepen készült). Innen indulunk sétálni, minden nap másfelé. De első nap még ide is kell találnod a vasútállomásról. Mert vonattal jössz, ugye? Várj, segítek. Elmondom, merre indulj, ha leszállsz a vonatról, és mit fogsz látni út közben.



Ez a pécsi főpályaudvar épülete.



@@@@@@@



A homlokzatán (fogadni mernék, sok pécsi sem tudja) Watt és Stephenson, a gőzgép és a gőzmozdony feltalálóinak képe látható a kerek domborműveken.



Ha tavasszal jönnél, rögtön az állomás épületéből kilépve meglátnád a világ három legszebb liliomfáját, egy udvarban.



Igazán nem vagyok elfogult (de nem ám!:))), csak megemlítem, ez a volt munkahelyem, a MÁV Igazgatóság épülete, főbejárata előtt egy múzeális értékű mozdonnyal.



Most csak el kell indulnod egyenesen, felfelé a Szabadság utcán. Jobboldalt először a református templomot érdemes megnézni.



Ezen a környéken igazán itthon vagyok, hiszen itt dolgoztam. Mégis csak nemrég, fotózás közben vettem észre a kapu felett az eozinos fényű rombuszokat. Hát igen, Isten hozott Pécsett, az eozin hazájában!!!



Az út jobb oldalán tetszetős, egyemeletes, kertes házak sorakoznak, ez a környék volt Pécs villanegyede. (Igaz, a sok autó kicsit ront az összképen.)



S máris a Zsolnay téren vagyunk. A belváros egyik forgalmi csomópontja, közepén a százéves évforduló alkalmából 2007-ben felújított Zsolnay szoborral. (Az újraavatásról megemlékeztem a magazinomban.)


Ott részletesen olvashatsz a pécsi porcelángyárat alapító Zsolnay Vilmosról készült szobor történetéről, alkotóiról, és további szép részleteket ábrázoló képeket találsz a szobor alakjairól, sőt a gyönyörű - Schulek Frigyes tervezte -  talapzatról is.



A főalak, Zsolnay Vilmos alakját Horvay (Hoppel) János formálta meg.



Az öt mellékalak az akkoriban a Zsolnay Gyárban dolgozó Apáti Abt Sándor alkotása. Ezek a fazekasság, a vegyészet, a festészet, a szobrászat és az építészet szimbolikus ábrázolásai, amelyeket az akkori gyárban dolgozó szakemberekről mintáztak meg.



Ezen a téren áll az egyik legérdekesebb pécsi épület, én csak Zsolnay-háznak hívom, egyrészt az elhelyezkedése miatt, másrészt a tetejét fedő szép zöld pirogránit miatt, ami a gyár terméke. És figyeljétek csak! Az elmúlt évtizedekben hozzáépítettek egy modern részt, és nekem az is tetszik.



Nagyon jó példának tartom arra, hogyan lehet patinás belvárosi utcákat úgy felújítani, hogy ne üsse egymást a régi meg az új. Persze az új rész tetejét is Zsolnay cserép fedi.



A szemközti oldalon az új postapalota épülete.Ugye milyen vidám látvány a kék ég alatt a színes cserepek látványa?



Egy modern épületen is lehetnek nagyon szép részletek.



De az igazi szépség eztán jön: a régi Postapalota. Ha a következő sarkon bekukkantasz a két ház között a Jókai utcába, már láthatod is a sarkát. A sarokház is igen nevezetes számomra; 8-10 éves koromban itt laktunk, majdnem szemközt a Postapalotával.



Földszinti ablakunkból kitekintve már kislány koromban megcsodáltam színes, szecessziós díszeit.



Számomra Pécs legszebb épülete.




A tetejében gyönyörködve megérthetjük, mitől is olyan híresek a pécsi Zsolnay Gyár épületkerámiái (is).



A főbejáratával szemközti kis téren áll Fürtös György alkotása, a Tüke-kút. (Ha a "pécsi tüke" szó jelentésére kiváncsi vagy, pillants be a honlapomra.) Zsolnay pirogránitból készült (1998-ban), rajta eozin emblémákkal, amik Pécs múltjának elemeit reprezentálják.



De térjünk vissza a Rákóczi útra. Pécs főútvonala, gyakorlatilag keresztülszeli a várost kelet-nyugati irányban. Most csak egy rövid szakaszán sétálunk, az Irgalmasok útjáig. Út közben van egy kis kedvencem, az egyik ház falán. Egy bájos madonnaszobor, méltatlan környezetben. (Legalábbis nekem nem sikerült belógó drótok nélkül fényképeznem.)



Ha kicsit előretekintünk, az APEH épületeit látjuk, még az új üzletközpont, az Árkád tömbje előtt. Nem hiszitek el, de amikor hivatali kényszerűségből az APEH-nál van elintézendőm, akkor is találok gyönyörködni valót. Ez az angyalkás kép a bejárat feletti freskó részlete.



De most nem megyünk addig, hanem befordulunk a villanyrendőrnél balra, és máris a célegyenesben vagyunk, az Irgalmasok útján.



Jobbra, a Kossuth téren mostanában nagy építkezés volt, elkészült a Konzum Áruház előtti nagy földalatti parkoló.



A zsinagóga



Az utómunkálatok még folynak, de a Kossuth szobrot már újra felállították, kicsit beljebb, nagyjából a  Batthyány mellszobor helyére.



 Ezek a képek még előtte készültek, amikor Kossuth "apánk" még az eredeti helyén, felénk tekintett. A szobor alkotója Horvay (Hoppel) János.



Batthyány Lajos szobráról is egy régebbi képet hoztam. (Palotás József alkotása.) Kíváncsian várom, hová fog kerülni tavaszra, ha teljesen kialakul a tér új arculata.



Igen, a régebbi 2-4 éves fotóim között kotorásztam, mert van bennem egy kis nosztalgia a változással megszűnt értékeink iránt. Tudom, időnként meg kell újulni, de szeretném őrizni a régit is. A megújított terek, utcák, amúgyis csak tavasszal lesznek majd szépek, amikor kinyílnak a parkok virágai, zöldell a fű. Bőven lesz még időm új fotókat készíteni, s majd azokat is megmutatni.



Ez a nosztalgia-érzet fokozottan érvényes főterünkre, a Széchenyi térre. Igen, fő elemei, az épületek, szobrok persze hogy a helyükön maradtak, de nekem fáj kicsit a szívem az ódon burkolat, a teret övező borostyánfuttatta kőpárkány után. Olyan jó volt üldögélni a szélén... de persze közben izgatottan figyelem, hogyan készül az új.



Amíg én itt nosztalgiáztam, majdnem meg is érkeztél. Ha felpillantasz a dzsámira, talán már láthatsz is a korláton könyökölni. De előtte - éppen itt, ahol ez az utcazenész harmonikázik - fordíts a fejed jobbra, sőt tégy is néhány lépésnyi kitérőt, az Irgalmasok temploma előtti kis terecskére.



Ugye ismerős? Igen, ez a híres-nevezetes Zsolnay kút. Hmmm... mégiscsak meg kellene várnunk a tavaszt a jöveteleddel, mert most nem sokat láthatnál belőle; be van csomagolva gondosan télire, nehogy a fagy megrongálja az eozin elemeket.



Rengeteget fotóztam, a legapróbb részleteit is.Valahányszor elhaladok mellette, mindig látok rajta valami új szépséget, megcsodálni-, lefényképezni valót.



Ezek a képeim is különböző időkben készültek.



Ha jól körüljártad, észrevetted, hogy még a négy állatfej is mennyire különböző árnyalatait tudja megcsillantani az eozinnak.



(Az előző linken sok szép részletet láthatsz, és olvashatsz is a kútról bővebben.)



Most már csak a Városháza szép sárga épülete előtt kell elhaladnod...



....elsétálni a Hunyadi szobor...



....és a Szentháromság szobor mellett...



...és máris közelről látjuk egymást. Igen, itt foglak várni, ennél a kovácsoltvas korlátnál. Még néhány lépcső, és megölelhetjük egymást, Barátom!



Érezd jól magad Pécsett!




Ha tetszett, amit láttál, kérlek írj a Vendégkönyvembe!
(Címként jelöld meg: Sétálj velem Pécs utcáin!)


Vissza a magazin főoldalára     Vissza a rovat főoldalára


2. A dzsámitól a színházig


Ott tartottunk, hogy megérkeztél, üdvözöltük egymást. Kicsit álldogálunk még a dzsámi teraszán, gyönyörködünk együtt a főtér szépségében. Aztán, a megérkezés örömére, meg mert fáradt is lehetsz az utazástól, először talán beülünk egy kicsit a híres Mecsek Cukrászdába. Megkóstoljuk a legfinomabb pécsi fagyit vagy süteményt, (isteni rétesük is van, nekem a szilvás meg a meggyes-mákos a kedvenceim)  ismerkedünk, beszélgetünk...



....és én megmutatom majd Neked ezt a fényképet. Tudod, néhány éve gyűjtögetem a régi pécsi fotókat is, de azokat persze nem teszem fel a magazinomba. Mi értelme lenne olyan képeket mutogatni az interneten, amiket jómagam is onnan vadásztam le, más lapokról. De ez a kép más! Az a pipaszárlábú, nagy fehér masnis kislány, ott a balszélen én vagyok személyesen, valamikor 1958-ban talán. És a másik kis masnis, a kép jobb szélén a húgom... a húgom, aki már nem él...  Azt hiszem, ez a legrégebbi fényképem a dzsámiról.



Eddig csak dzsáminak emlegettem, pedig abból kettő is van Pécsett. Itt a főtéren eredetileg egy háromhajós, Szent Bertalanról elnevezett templom állt, melyet a törökök lebontottak, és annak köveiből építették fel a Gázi Kászim (Győztes Kászim) pasáról elnevezett dzsámit.



A török építészet jellegzetességeit mutatják a gyönyörű "szamárhátíves" ablakok.



Arra viszont, hogy a törökök kiűzése után ismét keresztény templommá vált, többek között a kupola freskója is bizonyíték.



No meg az előtte álló Szentháromságszobor, Kiss György alkotása. Tetején a Szentlélek, galamb képében ábrázolva, s mint a képen is látható, körülötte igazi galambok szálldosnak.



Alatta - angyalok között - az Atya és a Fiú alakja.



A párkányán pedig Szent Sebestyén, Szent Rozália és Szent Rókus szobrai.



A tér jobb oldalán a régen híres, aztán az utóbbi években sokáig bizonytalan sorsú Nádor szálló. Hosszas elhanyagoltság után először csak kívülről szépült meg, de mostanában elkezdték a belső részt is hasznosítani; kortárs pécsi festők alkotásaiból rendeznek itt egymást követő kiállításokat. De ez a kép másért fontos számomra; előterében látható a teret nemrég még körülölelő párkány egy része... azt hiszem, sok pécsi nosztalgiával gondol vissza rá.



Ha a tér aljáról visszapillantunk, láthatjuk a Nádor épülete alatt a Mecsek Cukrászdát is  (ahol azt a fincsi sütit ettük a találkozás örömére). Ezeket a köveket viszont már nem láthatjuk... a tér burkolatát lecserélték a felújításkor. Nemrég tudtam csak meg, hogy ezek a köveknek jórésze írásával lefelé fordított sírkő volt. Akkoriban számoltak fel egy régi temetőt, amikor a tér kövezete készült, s felhasználták a kéznél lévő anyagot... hát, utólag is furcsa érzés tudni, hogy sírköveken sétálgattunk.



A tér alsó részén 1956. augusztus 12. óta áll Pátzay Pál lovas szobra, Hunyadi Jánosról, a nándorfehérvári győzőről. Nevezetes találkahely, elég annyit mondani: "Akkor 6-kor a ló alatt!":)))



S hogy mi van valójában a lovas szobor tövében? Az ezredforduló óta ez a tábla: olvassátok, magáért beszél....



Mi mégsem "a ló alatt" találkoztunk először, s nem is véletlenül esett választásom a dzsámi teraszára. Remek kilátás esik ugyanis róla az egész Széchenyi térre, s még lejjebb, a Városháza épületére, a Zsolnay kútra is. És nézd csak!... az a belógó zöld ott, tudod mi? Termő fügefa ága! Itt, a város szívében, a dzsámi tövében... ugye csodálatos?



De sétáljunk tovább, nézzük meg a tér másik oldalát is. A dzsámival egy vonalban, a szemközti sarkon áll az egyik legpatinásabb pécsi iskola, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziuma.



Folyosóján megcsodálhatjuk a névadó Nagy Lajos királyunk szobrát. Az ő uralkodása alatt nyílt meg Pécsett - Középeurópában elsőként - 1367-ben az egyetem.



Lefelé sétálva, a tér közepetájt találjuk a Pécsi Galériát. Sok szép kiállítást láttam már a középkori pincéből kialakított helyiségben. Ez a kép a 2007. évi POSzT alkalmával készült, a Festők Versenyén fotóztam. (Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy zajlik ez az érdekes esemény, megnézhetitek itt, a Jártamban-keltemben magazinomban; két évben is tudósítottam róla.)



Ez a Zsolnay kerámiákkal díszített szecessziós épület a volt Megyeháza.




Érdemes gyönyörködni kicsit a részletekben is. Szépsége vetekedik a Postapalotáéval.



Nos, körbejártuk a Széchenyi teret. Szép, ugye? Meg akartam Neked mutatni így, abban a formájában, ahogy én megszoktam, szerettem. Mert amikor itt leszel, már nem egészen ezt fogod látni, már nem ilyen. Mostani képet nem mutatok, most nem szép... meg kell várni a tavaszt. A tavaszt, amikor kizöldülnek a parkok, nyílnak a virágok. A tavaszt, amikor eljössz... majd akkor együtt lefényképezzük a megújult főterünket.



De sétáljunk tovább, nézzük meg a közeli Jókai teret is. Az már korábban, néhány éve megújult. Új mediterrán kövezetet kapott (voltak is vele problémák mindjárt az első télen:), és modern szobrokat, térplasztikákat. De az Elefántos ház még a régi, és oldalánál megmaradt emlékként a pécsi villamos síneknek egy pár méteres szakasza.



Ez a kép akkor készült, amikor a Jókai teret egy hétre "elfoglalták" a tehenek - a pécsi gyerekek nagy-nagy örömére. Meg a pesti unokáiméra is, mert éppen itt nyaraltak nálam:)



Út közben azért ne felejtsünk el vetni egy pillantást a Szerecsenpatikára....



....és bekukkantani a Müvészetek és Irodalom Házának a hangulatos udvarára.  Igen, jól látod, az a két fa pontosan az, aminek látszik.



Egyiken még éretlen, bőséges fügetermést láthatunk,...



.... a másikon ezeket a szép gránátalmákat. Mindez Pécs belvárosának kellős közepén:)))



Az épülettömb Városházával szemközti oldalán isteni fagyikelyheket szoktam enni nyáron, a Virág Cukrászda szabadtéri asztalainál, az emeleten pedig sok rendezvényen vettem már részt, Hobo-esttől kezdve a Pécsett talált Tiziano-festmény vagy Salvador Dali műveinek kiállításáig. Ez a kép az egyiptomi halotti kultuszt bemutató kiállításon készült.



Első napra csak rövid sétát terveztem, hiszen fáradt lehetsz, és itt kis helyen is sok a látnivaló. Sétáljunk egy kicsit a Király utcában. A Városháza előtt haladunk el, és itt én mutatok valami csodaszépet, amit talán sok pécsi sem látott még... hacsak nem volt valami ügyes-bajos dolga a Városházán.



Ha belépsz a Városháza kapuján, ezzel a gyönyörű Zsolnay-kúttal találod magad szemközt. Alkotója az a Keményffy Gábor, aki másik kedvencemet, a  harkányi Harka-kutat is tervezte.



A Király utca Pécs sétálóutcája. Tavasztól őszig nagyon hangulatos az utcára pakolt székekkel, asztalokkal, napernyőkkel az egymás után sorakozó éttermek, sörözők, kávéházak előtt.  Különösen a POSzT idején (Pécsi Országos Színházi Találkozó) van itt színes, nyüzsgő élet, olyankor még éjféltájt is tele van szórakozni, sétálgatni vágyó emberekkel.



Megfigyeltem, ahogy idősödök, úgy lettem egyre fogékonyabb a szép dolgok iránt. Már kislány koromban is itt jártam-keltem ezeken az utcákon, később, huszonéves koromban volt néhány év, amikor a belvárosban dolgoztam. A Király utcában sétálgatva töltöttem naponta az ebédidőmet.



De akkor persze a kirakatokat nézegettem, többnyire eszembe se jutott, hogy feljebb tekintsek, a házak homlokzatára. Mostanra fordult a dolog; a kirakatok hagynak hidegen, s csoda, hogy nem esek hasra, mert a lábam elé nemigen nézek... pláne ha még fényképezőgép is van nálam... s az mikor nincs!?:)))



A Palatinus Szálló nemcsak kívülről nagyon szép, érdemes belépni is, ha valaki szereti a szecessziós stílust. Én imádom, különösen a gyönyörű üvegablakokat.



Éttermének pávás falfestése is szemet gyönyörködtető látvány.



A Vasváry háznál is mindig megállok egy kicsit.



Itt is érdemes a magasba nézni.



Sok emlékezetes előadás színtere a Pécsi Nemzeti Színház.



Ha a belvárosban sétálgatok, mire ideérek, már általában kedvem támad leülni kicsit a vele szemközti padra.



@@@@@@@@



@@@@@@@@



Elnyalogatok egy fagyit, hallgatom az utcazenészt vagy a színház előtti két szökőkút csobogását... nézegetem a sétálókat... nagyon kellemetes tud ám ez lenni!



A színház kupolájának tetején álló leányzóról kedvesen tréfás mondás járja; a rossznyelvek szerint ő az egyetlen szűzlány Pécsett, mert olyan magasan van, hogy oda nem mászik fel senki:))) Ahonnan viszont ezt a képet fotóztam, az talán a leghangulatosabb kis udvar a városban.



Ha arra járok, mindig benézek a Belsőkert Galériába. Parányi belvárosi udvar, de elfér benne egy pihenőhely, egy tavacska, és zöld fűben, virágok közt színes kerti kerámiák...békák, madarak, teknősök... csuda kedves! Benn az üzletben színvonalas kortárs műtárgyak. Kedvenceim Vertel Andrea és Czékmány Vera vidám kerámiái.

 

 

Utóbbi egyedi utcanévtábláiba úgy beleszerettem, hogy múlt karácsonyra ilyeneket rendeltem ajándékba a fiaimnak.



De a csúcs ez a pajzán kerti szobrocska... vess meg érte, de nekem nagyon tetszik a kertben önfeledten heverészve iszogató atyafi figurája:)))) Ha kimosolyogtad rajta magadat, mára be is fejeztük a sétát. Ha van kedved, folytatjuk majd... annyi szép hely van még Pécsett!


Készült: 2010. 03. 08. [eozin]

  Ugrás a nyitólapra