Életem
egyik legszebb, és talán legfárasztóbb utazása volt ez, de mindenképpen
emlékezetes. Olaszország egyébként is maga a csoda, minden pici
szegletében érzed a történelem, az ókori és a reneszánsz művészet varázsát.
Toscanában ráadásul a táj is csodálatos. Hogy fárasztó volt? Hát
persze... 10-15 évvel ezelőtt még nem lett volna az. Viszonylag rövid
idő alatt nagyon sokat láttunk, még én is. Mert bevallom, időnként
rövidítettem a programokon, egy-egy fárasztóbb szakaszt kihagytam,
helyette alaposabban néztem körül ott, ahol éppen kényszerpihenőt
tartottam.
2008.
koraősz volt, még verőfényes, szép idő. És a társaság nagy részét
ismertem, megszokott, "utazós" barátnőim, és régi kollégák voltak
köztük. Kell ennél több? Nos, több is volt! A csapattal utazott Pécs
egyik legnevesebb régésze, ő volt az idegenvezetőnk az úton. Élvezetes
volt hallgatni, ahogy szenvedéllyel és szakértelemmel beszélt a
látnivalókról (bár a tempójával nem mindig tudtam lépést tartani). Az
egyes cikkekben gyakran a tőle hallottakat mesélem el, s persze
szokásom szerint most is hozzáolvasgattam az internetről is.
A képek mind a saját fotóim, gyakorlatilag megállás nélkül fényképeztem az egész utazás alatt. Hiszen annyi volt a látnivaló!
Nagy
várakozással indultam neki ennek az útnak, hiszen aki a képzőművészetet
szereti, annak Olaszország a csodák tárháza. Nos, nem csalódtam a
várakozásaimban... és remélem a beszámolóimmal sem fogok csalódást
okozni azoknak sem, akik jártak már ezen a vidéken, és most a képeimben
a saját élményeik helyszíneit keresik. Akik pedig eztán készülnek
meglátogatni a toszkán városokat, remélem még erősödik az utazási
szándékuk az összeállításaimat látva. Jó utat nekik!:)))
Nyitólapra
