2007.03.14.

Reményik Sándor: Egymás helyett

Ezt a verset annak a barátomnak ajánlom, akivel azon a napon találkoztam, amikor a mellékelt fotók készültek.


Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.



Ő helyettem is él, szenved, szeret,

Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.


Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.


Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.


Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.

 

Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.


       Vissza a magazin főoldalára                                              Vissza a rovat főoldalára