,

Végre láttam, hogy készül az eozin-:))



"Még egy vágyam maradt: "belülről" is meglátogatni a gyárat, látni a termékek gyártási folyamatait. De a szervezés már beindult...előbb-utóbb ez is meglesz-:)))) "- ezeket a szavakat 2007. július 17-én írtam a "Van képem hozzá..." c. magazinomba, amikor beszámoltam a Zsolnay gyár nyílt napján tett látogatásomról. Akkor is nagyon sok szépet láttam, mert a gyár parkja, az azt díszítő szobrok, pirogránit kutak, virágtartók, az épületek, mind-mind csodaszépek, de... de kicsit mégis csalódtam, mert a gyárba nem lehetett bemenni. Sem akkor, sem még két későbbi alkalommal, amikor szerettem volna. Azóta még egyszer láttam a parkot, és még tányért is sikerült festenem, de a gyártási folyamat megtekintésére nem volt alkalom. A tányérfestegetős látogatásról is beszámoltam, biztosan emlékeznek rá néhányan. Barátnőm tündéri szöszke unokájának, Katának a katicabogaras tányérkáját sokan megdícsértétek a kommentjeitekben. Nagy fájdalmam, hogy egyetlen cikket töröltem ki egyszer véletlenül, az erről szólót. Viszont a gyár parkjában tett látogatásról készült összeállításomat megnézhetitek, ha van kedvetek hozzá.


De most végre felvirradt a nagy nap! Ismét Éva barátnőmnek köszönhetem, mert ő szervezte meg a csoportos látogatást, régi kedves vasutas kollégáinknak, mindenhonnan az országból. Szemerkélő esőben gyülekeztünk a gyár kapujánál, hogy végre beléphessünk oda, ahol a híres Zsolnay porcelán, és közte az egyedülállóan szép eozintárgyak készülnek. Ahol ez az én két gyönyörűséges tulipánom is született. Majd meglátjátok, nem véletlenül választottam éppen ezeket nyitóképnek.


Ifjú és lelkes idegenvezetőnk nagyon értette a dolgát. Mindjárt az első műhelyben azzal kezdte, hogy vizsgáztatott bennünket: tudjuk-e mik az alkotóelemei a porcelánnak. Én például hármat kapásból felsoroltam: kaolin, földpát, homok... és ? ...a negyedik sehogy se akart beugrani. Hát persze, hogy a víz! Valamitől össze is kell állnia a három másiknak.-:) No, ezt a négyet hatalmas tartályokban szépen összekevergetik, és ilyen csinos kis pogácsákat csinálnak belőlük.


Legalábbis az első gyártási módozatnál, a préselésnél. Ide kerülnek, ebbe a préselőgépbe, itt nyerik el a formájukat a tárgyak...


...aztán így száradnak, szépen, sorban. A háttérben látható hölgy éppen porcelán fülecskéket ragasztott kis csészékre, de nem ám ragasztóval, hanem még képlékeny porcelánmasszával.


Ez meg már az égetőkemence. Szerencsénkre az ajtaja éppen nyitva, belekészítve az kiégetésre kerülő porcelánnal.


Természetesen kicsit közelebbről is meg kellett néznem...


...és még közelebbről-:) Idegenvezetőnk elmagyarázta: a kiégetendő tárgyak változó magassága miatt nincsenek fix polcok a kemencében, hanem különböző magasságú oszlopokkal oldják meg az elválasztást.


Ez már a következő műhely, itt egy másik eljárást alkalmaznak, az öntést. A finomabb, igényesebb formájú porcelánt ilyen gipsz öntőformákba töltik...


...és ilyen gépeken szárítják.


A műhely polcain sorakoznak a különböző megmunkálási folyamatokra váró, félig kész termékek.


 Idegenvezetőnk elmondta: mire a fehér porcelánból az üzletekben kapható csodaszép váza vagy étkészlet lesz, többször is át kell esnie égetésen.


 Először így, fehéren...


...aztán kap egy elefáncsont színű mázt. Ha valahol a világban ilyen alapszínű porcelánt látunk, majdnem biztos, hogy Zsolnay-termékről van szó.


A zöld eozin alatt meg ilyen szép halvány türkiz szín rejtőzik. Ebben a kis házi múzeumban "ilyen volt....ilyen lett" bemutatót is láthattunk a vitrinekben.


Lehetett találgatni, melyik porcelántárgy  milyen műveletre vár még.


@@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Ezeket például akár így is szívesen elfogadnánk, ugye? Pedig hol vannak még attól, hogy készen legyenek!-:)


Azt is  megtudtuk, hogy ezt a szép, csipkeszerűen áttört porcelánt hogyan készítik. Amikor kiveszik az öntőformából, még kicsit nedves a porcelán, de nagyon gyorsan szárad. Ekkor lehet gyors kézzel, speciális éles késekkel egyenként kifarigcsálni ezeket az apró  lyukacskákat. Nagyon kell értenie a dolgát annak, aki ezt a műveletet csinálja, mert sietnie kell, elrontani viszont nem szabad.


Majdnem lábujjhegyen lépkedve, suttogva mertünk csak végigmenni az eozinfestő-műhelyen, mert jóelőre figyelmeztettek bennünket, hogy az ott folyó munkához nagy figyelemre van szükség.


Hát, úgy is éreztem magamat, mint egy szentélyben... ez a csúcsa a porcelánkészítő szakmának.


Ugye észrevettétek, hogy amit eddig mutattam, abban nemigen volt sorozatgyártás, minden kézi munkával készül még ma is.


De nicsak, mit látok? Csak nem az én tulipános vázám kistestvérkéi készülnek itt?


De bizony, itt sorakozik a többi is...


sőt, a ducibb fajtából is van itt jónéhány, festésre, égetésre váró példány. Várakozásomon felüli, kellemes meglepetés volt, hogy éppen az én két kedves vázámat  láthattam félkész állapotban, a megmunkálási folyamatnak a kellős közepén.


Természetesen teljesen kész termékekből is  láthattunk egy kis bemutatót.


@@@@@@@@


Most csak néhányat mutatok, a legszebbekből, de ha szívesen néznétek még szép Zsolnay tárgyakat,  csak vissza kell lépnetek a  Mi is az az eozin című rovatba,  s több összeállítást is találhattok, többek között a pécsi Zsolnay Múzeum anyagáról vagy az új Gyugyi Gyűjteményről is.


Korábban több cikkben is foglalkoztam a Zsolnay gyárhoz, termékeihez kapcsolódó témákkal.


@@@@@@@@@


Idegenvezetőnk éppen egy hatalmas üvegvitrin előtt állva a néhány nap múlva forgalomba kerülő új, Tél fantázianevű étkészletről beszél. Háta mögött az "Ősz" nevű, nagyon elegáns (és nagyon drága) készlet látható, melyre a ginkgo biloba levelek festéséhez platinát is felhasználtak.


Ezt a ginkgo bilobalevelet pedig már az udvaron fényképeztem. Azokat a fáknak egyikéről sodorta ide a szél, amelyeket a két Zsolnay-lány, Júlia és Teréz ültettek. Mindketten híres tervezői voltak a gyárnak, nekem különösen Júlia gyönyörűszép szecessziós stílusú tárgyai tetszenek.


 

A bejárat feletti Zsolnay címert is Júlia tervezte. A benne lévő, Pécset jelképező emléma kerül cégjelzésként minden porcelántárgy aljára.


Bár az eső szemerkélt, az udvaron is körülnéztünk kicsit. Igaz, a pirogránit tárgyak, kutak némelyike már a "téli ruhába" öltözött, vagy éppen  a becsomagolásra vár...,


...azért néhány szép dolgot így is láttunk.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Zsuzsi és Jutka a gyárlátogatás végén. Szemmel láthatólag elégedettek a látottakkal. És Ti ? Nektek is tetszett?


Ha igen, kattintsatok a Vendégkönyvemre!

2008.12.06 (19:28)

  Vissza a Mi is az az eozin rovatba        Nyitólapra