Újra megnyílt a Zsolnay Múzeum


Boldogan olvastam a hírt, hogy szeptember 29-én végre, két év után újra megnyitja kapuit a pécsi Zsolnay Múzeum. A felújított, 21. századi igényeket kiszolgáló épületben kibővült a kiállítótér, jó megvilágítást, légkondicionálást kapott, és a korábbinál jóval több  tárgyat mutatnak be. Természetesen látnom kellett. Tegnap délután, csudaszép napsütéses időben látogattuk meg a Pécs legrégebbi lakóházában lévő kiállítást. Váltottam fotójegyet, így most Nektek is meg tudom mutatni, mit láttam.

A Káptalan u. 2. sz. alatt lévő épület önmagában  is megérdemli a bemutatást,  ezért ezzel kezdem a beszámolómat.  A http://www.vendegvaro.hu/gen -n az alábbi információkat találtam róla:


"A Zsolnay-múzeum épülete a feltételezések szerint a legrégebbi pécsi lakóépület, amely egy ideig nagypréposti palotaként is működött.

Az írott források szerint az épület 1324-ben már létezett, és azóta folyamatosan vette magára a Magyarországon lehetséges művészeti stílusok jegyeit.


Gótikus ülőfülkék és reneszánsz ablakkeretek fogadnak,


Givovich Miklós nagyprépost címerével díszített barokk dombormű van a főbejárat feletti homlokzaton. A XVIII. század közepén, mészkőből faragott Immaculata-domborművet valószínűleg az épület helyreállítása idején Givovich Miklós készíttette. Az oroszlános, koronás címer felett a barokkosan gazdag mintázású, köpenyes Mária alakját kis angyalfejek és angyalfigurák övezik. Készítője bizonytalan, a kutatók a pozsonyi születésű Sartory Józsefnek tulajdonítják, de erre írott forrás nem utal. Az épület külső homlokzatát ma már erősen megkopott reneszánsz korú falfestés díszíti.


A belső térben, az ablakmélyedésekben is láthatók reneszánsz falfestések maradványai, de felismerhetők a korábbi építési periódusok emlékei ablakocskák, ülőpadok formájában is.


Itt lakott Brodarics István, a mohácsi vész szemtanú történetírója (1527), majd a török időkben Gazi Kaszim, a dzsámi főpapja. A volt nagypréposti palota mai barokk arculatát XVIII. században nyerte, amikor oldalszárnnyal bővítették.


Itt kapott helyet az 1928-ban létrejött gyári múzeum, mai elnevezése: Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Kerámia Kiállítása."


A kapun belépve rögtön érdekes látnivalókra lehet felfigyelni. Ilyenek a harmadik képen látható kettős ívű ülőfülkék, vagy a kapualj kövezete, ami nem is kő; kis fakockákból van kirakva.


A kapualj méretei azt mutatják, hogy régen ide be lehetett jönni lovaskocsival, hintóval is.


A vastagfalú, boltíves helyiségekben több helyen rekonstruálták az eredeti falfestést is.


Jól mutat a boltívek alatt a Maróti Géza által tervezett Kacsás kút. (Nekem talán ez tetszett a legjobban, a sok patinásan eozinos fényű vadkacsával!)


A kiállított tárgyakat modern, tetszetős üvegtárlókban helyezték el.


@@@@@@@@


Zsolnay-kerámiából vannak a csillárok is....


...és a hófehér cserépkályhák is.


A padlózatba nagyon ötletesen beépítették, és üveglappal fedték a  Zsolnay gyár által gyártott padlócsempéket.


Újra látható a Zsolnay emlékszoba is, ahol a család bútorait, berendezési- és dísztárgyait csodálhatjuk meg. Nekem élményt jelentett elolvasni egy falitáblán Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz (Zsolnay Vilmos egyik  leánya) visszaemlékezését, gyermekkorából, mert kicsit magyarázatot ad arra, hogy miért kerülhetett ki ebből a családból annyi tehetséges, remek ember:


"....A legnagyobb örömet a kirándulások jelentették, amikor atyánkkal és ismerőseinkkel kikocsiztunk az erdőbe az agyagbányákhoz. Az egész napot a szabadban töltöttük, atyánk a virágok, a lepkék, bogarak szépségére és a természet ezer csodájára hívta fel a figyelmünket.


@@@@@@@@


Mindnyájan lelkesültünk az irodalomért, a zenéért és a természetért. Holdfényes estéken a teraszon ülve, áhitatos csendben hallgattuk barátaink, Preuss Adolf és Zsigmond remek zongorajátékát.


Ha atyánknak vendégei voltak, szellemes politikai és tudományos fejtegetések részesei lehettünk. Gyakran vitáztak emberi problémákról, a fejlődésről és a haladásról. Atyánk mindig szilárdan kitartott amellett, hogy az emberiség célja az eszmei tisztaság és a tökéletesség. Életünket a megfeszített muka, a szigorú kötelességtudás és az élénk szellemi érdeklődés határozta meg.


Voltak barátaik, otthon bőven találtunk örömet és szórakozást, így a "társaságban" nemigen szerepeltünk... Ezt rossz néven vették tőlünk, és tartózkodó magatartásunkat gőgnek minősítették. Nálunk minden másképp volt, mint a többi családban.


Szép fogadószobánk magán viselte édesapánk egyéniségének jegyeit. A beszélgetősarkok mellett sima, barna, politúros, üvegezett szekrények álltak tele könyvekkel, gazdag ásványgyűjteménnyel, tengeri kagylók és viziállatok csontvázával.


A sarkokban nagy kék-fehér kínai vázák voltak, a kályhának támasztva egy öreg alabárd, az ablak előtt szalamandráink. A padlót nagy szőnyeg takarta, a barna kárpittal bevont falakat atyánk festményei díszítették. Amikor besütött a lenyugvó nap, a keretek aranyozása szinte feloldódott, és szelíd ragyogással árasztotta el a szobát. Az egész házat hozzáértéssel és jó érzékkel rendezték be."


A Zsolnay Múzeum épületéhez tartozik egy nagyon szépen kialakított belső kert is.


Mai bemutatómat ennek képeivel fejezem be, de a "java" még hátravan... a kiállítás rendkívül gazdag anyagából

folyt. köv...:))


Addig is - ha van kedvetek - olvasgathattok a Múzeum rekonstrukciójáról és történetéről az alábbi linken:

http://kepzo.jpm.hu/?menuID=2&cikkID=44


2007.10.05 (10:00)
szerző: [eozin]
   Örülnék, ha olvashatnám a véleményedet!:)

   Vissza a Mi is az az eozin rovatba                     Nyitólapra