Zsolnay Mauzóleum
(Lászlónak, és feleségének, Babinak)


Levelet kaptam Lászlótól, Kalocsáról,  a következő szöveggel: "Böngésztem, és utalást találtam arra, hogy a Zsolnay család mauzóleumát és környékét is felújították a kultúrális főváros program keretében. Néhány képet találtam a régi állapotokról. Te mit tudsz erről, illetve van-e képanyagod? Nagy örömömre szolgálna, ha amikor időd engedi, küldenél információt."


Hát igen, így van ez már; ha valaki arról híresül el, hogy lokálpatrióta, ráadásul különösen szívügye minden, ami Zsolnay, az így jár bizony, mert a "jó hírnévvel" kötelezettségek is járnak.  No, el is szégyelltem magam rögtön. Merthogy hirtelenjében én sem tudtam sokkal többet a Zsolnay mauzóleumról, mint hogy olvastam róla, hogy szeptemberre volt kitűzve az átadása, aztán egyszer később, hogy az oroszlánok már a helyükre kerültek.


Valamikor, nagyon régen jártam arra, akkor méltatlanul elhanyagolt állapotban találtam, kíváncsi voltam tehát, hogyan szépült meg a felújítás során. Aztán mégis, szégyen ide, szégyen oda, ez is felsorakozott a "nem szalad el, majd megnézem" listámra,  mint annyi más, ami helyben van, ami bármikor megnézhető, éppen ezért halogatom persze, miközben képes vagyok elutazni az ország másik végébe is egy jó kiállítás kedvéért. Így aztán tegnap este írtam egy mentegetőző levelet Lászlónak, és megígértem, hogy majd utánanézek, csak legyen már egy kicsit jobb idő.


Van egy olyan szokásom, hogy ebéd után ledőlök kicsit olvasgatni. Az elmúlt napokban éppen egy Zsolnay Vilmos életéről és a gyár történetéről szóló könyvet, amit Teréz leánya írt, majd annak halála után az ő leánya, Mattyasovszky Zsolnay Margit folytatott és fejezett be. Nagyon érdekes ilyen "testközelből", családtagok emlékei alapján ismerni meg egy másik oldalról  olyan dolgokat, amik már amúgy is régóta érdekelnek, ezért nagyon élvezem ezt a könyvet. Nos, a véletlen úgy hozta, hogy éppen ma értem ehhez a részhez az olvasásban:


"A legnagyobb munka a nagyatyánk emlékére emelt mauzóleum. A neoromán stílusú kápolnát Sikorski Tádé bátyánk tervezte, s azért épült a gyárral szemben fekvő dombon, mert nagyatyánk innen szerette nézni életművét. A kerek épületet pirogránittal burkolták, a kúp alakú tetőt zöld cseréppel fedték, a kápolna belsejét körülbelül négy méter magasságig vajszínű alapú, zöld és arany rajzú lemezek, a kupola belsejét színes majolikamázú angyalok díszítették.A közepén elhelyezett lelátó alatt a kriptában áll a szarkofág, amely az oltárhoz, az örökmécseshez, a gyertyatartókhoz hasonlóan remekül eozinált pirogránitból készült. Valamennyi Abt Sándor műve volt. Az ő terve szerint készültek a reliefek, a kerti padvázák, és a bejárat előtti triposzok is. A kápolnához tartozó területet pirogránit idomokkal fedett terméskőfal övezte. A feljáratot szegélyező lépcsőzetes falon oroszlánok őrködtek. "


Hát, úgy látszik, ma minden a Zsolnay mauzóleum felé hajt, gondoltam, s mivel az idő is enyhült pár fokot, hirtelen elhatározással nekilódultam a kirándulásnak. A buszról leszállva, három "nagyon biztonsági őr" kinézetű férfit láttam meg ott, ahol a felső bejáratot feltételeztem. Még kutyájuk is volt. 


- Szép napot Uraim, hol lehet bemenni a mauzóleumba? - szólítottam le őket.
- Még sehol - jött a lelombozó válasz - ez még építési terület egyelőre.
- De hát az interneten szeptemberi átadásról olvastam.
- Hát, szeptember minden évben van - kedélyeskedtek. 


Nem maradt más hátra, mint kívülről csodálni meg, amennyire lehetett az épületet, a gyönyörű kerítést, aminek a résein be is kukucskáltam, meg persze a fotómasinámat bedugva igyekeztem is megörökíteni a belső udvarból is, amit
sikerült.


No akkor, lássuk hát azokat az oroszlánokat is! - gondoltam, és nekiindultam a sétának a szép terméskő-pirogránit kerítés mentén.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Ahogy a kerítés alsó kanyarulatához értem, megpillantottam az oroszlánokat...


...és ezt a modern kis alagút átjárót.


Naná, hogy át is sétáltam alatta. Innen remek rálátás nyílik a város keleti részére...


... a gyárvárosi templomra...


... és a kevésbé szép ipari területre is.


Visszatérve a kis alagúton át, igyekeztem minél jobban megközelíteni az oroszlánokat sorát. Megszámoltam, összesen huszonegy pár, vagyis negyvenketten vannak. Persze, egyelőre mindkét oldalról drótkerítés akadályozta meg a közelebb jutást.


Csekély áldozat volt a pompás látványért, hogy nem úsztam meg a csizmám összesározása nélkül.


Rögtön láttam, hogy  szemből még ennél is jobban mutathat az impozáns építmény.

@@@@@@@@


@@@@@@@@


De azért alaposan kigyönyörködtem magam ebből a nézetből is,...


@@@@@@@@


...aztán nekiindultam a kerítés mentén lefelé, az alsó kapu felé.


A hosszan nyúló kerítéssel szemközt itt már a Zsolnay gyár épületeit látjuk. Ennek például nagyon szép a diszítése.


Megérkeztem. No igen, itt még valóban látszanak a befejezetlen építkezés nyomai. De már az is, hogy gyönyörű lesz, ha elkészül.


@@@@@@@@


@@@@@@@@


Hát bizony itt sem lehet bemenni.


@@@@@@@@


Maradt tehát ismét a rácson átdugott fényképezőgép.


Ezt tényleg látni kellett!


Végülis nem bánom, hogy vissza kell jönnöm később, ha látni akarom a mauzóleum belsejét is. Így is megérte ez a séta, s még elfáradnom is sikerült.


Remélem, nem bántátok meg, hogy velem tartottatok, s azt is, hogy felkeltettem az érdeklődésetek a mauzóleum és az itt eltemetett Zsolnay családtagok története iránt.


Ha igen, akkor a Wikipédián olvashattok erről és még néhány érdekes technikai és művészeti megoldásról is a mauzóleummal kapcsolatban.


@@@@@@@@


Én pedig megígérem a folytatást. Ha látogatható lesz a mauzóleum, hozom a belső képeket is!

Szerző: [eozin]
2011. február 04.

Írd meg nekem, hogy tetszett!

Vissza a Mi is az az eozin rovatba   Vissza a Pécs2010 EKF rovatba