Járunk-kelünk
az utcán - mindegy hol... túristaként egy idegen városban, vagy csak
sétálgatunk , ügyeinket intézzük itthon, a saját, megszokott
környezetünkben, lépten-nyomon találkozhatunk köztéri szobrokkal.
Persze, ha túrista vagy, akkor megcsodálod Firenzében Dávidot, Rómában
a Pietát, a budai várban Szent István szobrát, stb... hiszen ez is a
program része. Melléállsz, lefotóztatod magadat vele, emlékül az
otthoniaknak. De otthon mi a helyzet? Rápillantasz egyáltalán a Hunyadi
szoborra, ha pécsi vagy és naponta a Széchenyi tér felé visz az utad?
Bevallom, jómagam is csak idősebb koromban kezdtem el jobban
odafigyelni, rácsodálkozni a köztéri szobrok (és az épületek)
szépségeire (miközben a festmények repróit már kamaszkoromban
gyűjtögettem). No, de mostanában én bizony körüljárom az utamba eső
köztéri szobrokat, és ha nálam van a kis gépem (és mikor nincs?:))),
akkor bizony meg is örökítem a legapróbb részleteit is. Tudjátok,
milyen öröm aztán otthon nézegetni a képeket, és olyan újabb
szépségekre bukkanni, amiket a helyszínen nem is biztos, hogy
észrevettél? Bizony, a zoom-olással csodákat lehet művelni, közel hozza
neked azt, amit szabad szemmel nem is látsz jól. Ebben a rovatban
találtok majd néhány ilyen "saját kezűleg" elkövetett összeállítást is.
És persze a Jártamban-keltemben fotózgattam című magazinom szinte
valamennyi cikkében vannak szobrokat ábrázoló fotóim.
